Jeśli jesteś właścicielem tej strony, możesz wyłączyć reklamę poniżej zmieniając pakiet na PRO lub VIP w panelu naszego hostingu już od 4zł!
Strony WWWSerwery VPSDomenyHostingDarmowy Hosting CBA.pl

[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Szédületes gyorsasággal hurcolta a flottát maga után.Caprioli észrevette a veszélyt, magához intette Habakukot, és parancsokat adott neki.A szerecsen elrohant, majd Jaspers vitorlamesterrel együtt nekilátott, hogy egy combvastagságú sodronykötelet hurokká csomózzon, és mindkét végét öt hosszú kötélhez erősítse.A kötelek szabad végét a második árbocrúdra és az első árbocrúd csonkjára csavarták.Habakuk medveerejével feje fölé emelte a kötélnyalábot, a hajó orrához vitte, és kivetette a tengeri kígyó farkából felkunkorodó tüskére.Most aztán rakoncátlankodhatott a szörny, ahogy csak akart: a négy kötelet, amely megzabolázta, nem téphette el.Mindamellett jó ideig tartott, mire a tengeri kígyó feje amott elöl ráeszmélt arra, hogy egy mérföldnyivel hátrább, a farka végén valami nincs rendben.Minthogy nem tudott lemerülni, dühében olyan gyors száguldásnak eredt, hogy a hajók üres árbocrúdjai meghajlottak a sebességtől.Ám a tengeri kígyó nem egyenes vonalban menekült.Széles ívben hol jobbra, hol meg balra kanyarodva igyekezett elinalni és terhétől megszabadulni.Caprioli számolt ezzel.Tengeri térképpel a kezében ment fel Bilghez a parancsnoki hídra, és megállapította a szükséges menetirányt.Aztán leintett Borromäusnak.A tűzmester most a gróf kézjelzései alapján állította be az ágyúkat, és saját kezűleg dugta be a kanócot.Dörögve morajlott el az első ágyúlövés.A súlyos golyóbis lapos ívben süvített a tenger színe fölött, és olyan közel vágódott vízbe a szörny feje mellett, hogy éppen csak súrolta, de a szörnyeteg nem tudta bekapni.Rémületében harsogva fordult másfelé.Kisvártatva újabb lövés dördült el.A golyóbis ismét a tengerbe sistergett, ezúttal a túlsó felén, és lekaszált néhány bibircsókot a szörny fejének tüskeszarvairól.Lövés lövés után dörrent a tengerben, míg végül a félelemtől és ijedtségtől kétségbeesett szörnyeteg rájött, melyik irányt kell betartania ahhoz, hogy ne zaklassák mindig újabb golyókkal.Caprioli és a kormánykereket mesterien kezelő Bilg egész éjszaka folyamán a parancsnoki hídon őrködött, és ügyelt a menetirány betartására.Valahányszor arra volt szükség, hogy a tengeri kígyó útirányt változtasson, Borromäus mindig újra elsütögette ágyúit.A telihold fehér fénye és az éjszakában zölden csillogó kígyótest lehetővé tette, hogy hajszálpontosan célozzon.A reggeli szürkületben felmerült a tengerből az amerikai part.Amikor kevéssel ezután feltündököltek az első napsugarak, már tisztán kivehették Paramaribo erődítményének körvonalait.Legfőbb ideje volt lekantározni a szörnyeteget, nehogy elnyargaljon a menekülést jelentő partok mellett.– Köteleket elvágni! – hangzott hajóról hajóra Caprioli parancsa.A terhétől hirtelen megszabadult szörnyeteg gondolatsebesen eliszkolt, és néhány pillanat múlva tovatűnt a messzeség ködében.FOGADTATÁS PARAMARIBÓBANA hajók még mindig olyan szédítő iramban futottak, hogy a tartós szélcsend ellenére úgy viharzottak át a tengeren, mintha orkán hajszolná őket.Csak közvetlenül a paramaribói kikötő előtt csillapodott sebességük annyira, hogy szellemhajók módján, elegáns ívben suhantak be, siklottak el a móló mentén, aztán horgonyt vetettek.Az erőd parancsnoka és a révkapitány már messziről észrevették távcsövükkel a titokzatos flottát, és fellármázták a kormányzót.Előbb attól tartottak, hogy kalózok támadnak a városra, de a kormányzó csakhamar felfedezte a hajók árbocain a Holland Nyugat-indiai Társaság lobogóit és a háromszögletű zászlócskákat Caprioli grófi címerével.A kormányzó részint örült, hogy viszontláthatja Capriolit, mint a régóta várt flotta hadparancsnokát, részint meg irtózattal szemlélte a teljes szélcsendben, bevont vitorlákkal száguldó hajókat.És honnét való a három brigantin?Neki csak öt fregatt érkezését jelezték!Parancsot adott, hogy ne lőjenek a flottára, de tartsák lövésre készen az erőd összes ágyúit.Noha túlontúl jól ismerte ifjúkori pajtásának, Capriolinak elképesztő, hihetetlen kalandjait és tréfáit – szélcsendben még ő sem vitorlázhat!És mégis…Nem lehetséges, hogy a lobogók és zászlók egyszerűen a kalózok lépre csaló manővereihez tartoznak? Az ördög keze van a játékban?Teljes gyorsasággal felvonultatta a helyőrség felét, és megszállatta velük a kikötőhidat.A katonák parancsot kaptak, hogy a legcsekélyebb ellenséges cselekedetnél azonnal lőjenek.Semmi aggasztó nem történt.Valamennyiüket megelőzve, matrózainak és katonáinak harsány éljenzése közepette a Fantom besuhant a kikötőbe.A horgonyláncok csikorogtak, köteleket hajigáltak a mólóra, hogy a pompás hajót odaerősítsék.És íme: a fedélzet közepén, a korláthoz támaszkodva – semmi szemfényvesztés! – ott állt maga Caprioli, hórihorgasan és ösztövéren, és mosolyogva lengette kócsagtollas kalpagját.Csipkezsabóján ott villogott a Theophrasztosz-rend gyémántos csillaga.Mögötte felismerte a kormányzó Habakukot és az öreg Peregrinust.A megrongált parancsnoki hídon pedig szemrevaló fiatalember állt a kormánykerék mellett.Mintha kormányos és kapitány lenne egy személyben.Aztán Caprioli mosolyogva tessékelt kézen fogva maga elé egy ifjú hölgyet: Larissát!Most már a kormányzó utolsó kételye is eloszlott.Halk hangon adott ki egy parancsot, amelyet rövid, meghökkent vonakodás után adtak tovább a katonáknak és az erőd tüzérségi parancsnokának.Fönn, az erőd tetején felemelkedett a nehéz ágyúk csöve, és miután az ütegek füstöt és tüzet okádva golyóikat a vitorlások háta mögé zúdították, a katonák is magasan az árbocok csúcsa fölé tüzeltek muskétájukkal.Megesett az a hihetetlen dolog, ami soha még elő nem fordult: egy befutó flottát élesre töltött tarackok és muskéták üdvlövése fogadott!A szellemflotta érkezésének híre szélvészgyorsan terjedt el a városkában.Az emberek ijedten szorongva bújtak el pincéjükben.Mikor azonban meghallották az ágyúdörgéseket, a muskétások üdvlövéseit és a katonák harsány éljenzését, amely egybevegyült a hajókon álló tengerészek és katonák üdvrivalgásával, nagy tömegekben tódultak a kikötőbe.Nem tudtak hova lenni elragadtatásukban, amikor kiderült, hogy az állítólagos kalózok az Amszterdamból régóta várt vitorlások.Az utolsó hajót még le sem rögzítették a kikötőgáthoz, amikor a Fantom kötélhágcsóját már leeresztették, és Larissa lobogó szoknyákkal repült rajta lefelé, egyenesen édesapja kitárt karjaiba.Kimért léptekkel, hogy a lánynak időt hagyjon, követte őt Caprioli Peregrinusszal és Habakukkal.Pieter van Groenhagen, aki csaknem olyan magas volt, mint a gróf, de pirospozsgás arcú és testes, átölelte barátját.Harsogó nevetéssel leplezte a rémületet, amely még mindig csontjaiban bizsergett.– Hohohó, öreg fiú, te szélcsendben, vitorlák nélkül száguldasz ide, mintha csak magát az ördögöt fogtad volna hajóid elébe! Mondhatom, szépen rám ijesztettél! Megint csak régi szemfényvesztéseid egyike, mi?!Caprioli somolygott.– Most az egyszer nem éppen az ördöggel magával húzattam a hajókat, de azért alig fogtál mellé.A kormányzó szívélyesen kezet rázott Peregrinusszal, és az örömtől sugárzó Habakukot üdvözlésül vállon veregette.Mielőtt beszálltak volna a hintóba, hogy a kastélyba kocsikázzanak, a kormányzó félrevonta barátját.– Az a fiatalember, akit a Fantom parancsnoki hídján láttam, a hajó kormányosa-e vagy a kapitánya? – kérdezte [ Pobierz całość w formacie PDF ]